10 dolog magamról…

vizbenbicikli

Ez a blogbejegyzés néhány kliensem kérésére született meg. Introvertált lévén nem szeretek magamról beszélni, sem fényképeket megosztani magamról a közösségi médiában; azonban nagyon gyakran tapasztalom, hogy a klienseim kíváncsiak a személyes példáimra, küzdelmeimre és általában a mindennapjaimra. Ez a vágy abszolút érthető, hiszen más élmény egy teljesen személytelen, „arc nélküli”, hümmögő pszichológushoz járni, mint egy olyanhoz, akit már „ismer” és látja, hogy szintén emberből van (bár a kompetencia és egyéb határokat ő is meghúzza).

Szóval, ez most egy abszolút kivételes és egyszeri alkalom, hogy 10 dolgot elárulok magamról, ami lényeges részét képezi a személyiségemnek.

 

  • 9 évesen már gyerekszínészként dolgoztam fizetésért…na, nem a híres kategóriában, de ha valaki rákeres az 1989-es győri Nemzeti Színház archív felvételeire, Verdi Nabucco című operájának rabszolgakórusában még megtalálhat…Imádtam a rabszolgagyerek szerepét és a színház világát. Később egy magyar háborús filmbe még beválogattak, de a szüleim nem engedték a folytatást a késő esti próbák és az iskola miatt…
  • Általános iskolában fuvolaművésznek készültem. 14 évesen fel is vettek a győri konzervatórium fuvola szakára, de végül a gimnáziumot választottam, és a sors másik irány felé terelgetett. A klasszikus zene szeretete azonban továbbra is megmaradt.
  • Imádok utazni, leginkább az ázsiai országok vonzzanak. A férjem (aki vallásfilozófus) tanulmányai révén több ízben is jártunk Indiába, ahova folyamatosan (6 éve) visszavágyok. India és Kína is az 5 éves terveim között van :-)
  • Vegetáriánus vagyok 15 éve, morális és egészségügyi okokból. Kis családunk minden tagját reform vegetáriánus étrenden igyekszem tartani. Nem használok cukrot, fehérlisztet; a gyerekeimnek még sosem vettem csokit a boltban. (A – nagy ritkán- ajándékba kapott édességektől viszont nem tiltom el őket.)
  • Minden este elhatározom, hogy  ma korán fekszem le; de az esetek nagy részében ez nem szokott megvalósulni… Ezen a területen még van fejlődnivalóm.
  • Minden egyes kliensemre minden terápiás ülés előtt külön „készülök” hajnalban. Ilyenkor „meditálok” az illetőn, hogy mivel tudnék a lehető legjobban hozzájárulni a fejlődéséhez. Minden reggel imádkozom, hogy a megfelelő szavakat tudjam mondani a klienseimnek.
  • Havonta minimum egy képzésen (pszichológiai vagy természetgyógyászati) veszek részt, ami mindig nagyon fel szokott tölteni. Havonta járok szupervízióra (esetmegbeszélésre) egy fantasztikus pszichológus hölgyhöz, ahol mindig korrekt szakmai választ kapok a kérdéseimre, és a nehezebb eseteknél tapasztalt elakadásaimra.
  • Nagyon szeretnék egyszer egy kutyát, de mivel nem kertes házban lakunk, így ezt a vágyamat egyelőre el kell napolnom…
  • Én is jártam pszichológushoz, mivel a pszichológus képzéshez elengedhetetlen a sajátélmény; hogy mi is megtapasztaljuk a „másik oldalt”, ahol a kliens van. Sokat merítettem belőle életem nehezebb időszakaiban, és most is sokszor eszembe jut, hogy mi az, amit másképpen szeretnék csinálni, mint anno az én pszichológusaim.
  • Korábban nagyon sokáig jellemző volt rám, hogy az utolsó pillanatban adtam fel számomra fontos dolgokat. Amióta sikerült ennek megtalálni az okát terápiában, a helyzet sokat változott. Legkézzelfoghatóbb eredménye ennek az, hogy az évek óta asztalfiókomban hányódó meseregényem (A Láthatatlan Kapu), amely a legnehezebb babáért küzdős években terápiás céllal íródott, idén végre kiadásra kerül :-).

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*