Tapasztalataim házassági tanácsadóként

parkapcsolat

A pszichológus is ember. Szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen minden kliensemben hamar meg tudom találni azokat az egyéni vonásokat, ami miatt kedvelem az illetőt; mégis vannak olyan klienseim – mondhatni a „kedvenceim” – akiket a többieknél is egy kicsit jobban kedvelek. Azokat az embereket nagyon „csípem”, akik dacolva a körülményeikkel elszántan fejlődni akarnak és akik, nyíltan elismerik a saját gyengeségeiket. Házassági tanácsadóként ilyen „kedvenceim” a kisgyerekes párok; mivel ennek az életszakasznak a nehézségeivel-örömeivel magam is – kétgyerekes anya lévén- maximálisan azonosulni tudok. Tapasztalatból tudom, mennyire nehéz kisgyerekek mellett megtalálni azokat az apró időszeleteket, amikor a káosz tetején minőségi időt tudunk egymással tölteni, s mennyire lehetetlennek tűnik a mindennapok forgatagában társunk igényeit is szem előtt tartani. Tegnap Zoli és Zsuzsi – egy nagyon helyes kisgyerekes pár- járt nálam 3. alkalommal, akik egyáltalán nem ritka problémák miatt fordultak hozzám: érzelmi eltávolodás, kevés beszélgetés (viszont sok veszekedés); Zsuzsinak az odafigyelés és a beszélgetés hiányzott a legjobban, Zolinak pedig semmi nyugalma nem volt a napi mókuskerék és egy zsörtölődő feleség mellett. A párkapcsolati alapigények (erről részletesen egy következő posztban írok) kielégítetlensége mellett a kapcsolatba észrevétlenül bekúszott egy másik probléma is Zoli részéről: a facebook-, és a számítógépes játékfüggőség. Zoli minden üres percében vagy a számítógépet vagy jellemzőbben az okostelefonját nyomkodja, hol izgalmat, hol pedig lazulást csempészve a nagyon is kiszámítható, néha egyhangú kisgyerekes létbe. Mindezt Zsuzsi legnagyobb bánatára. A mértéktelen netezés és „okostelefonozás” komoly veszélyt jelent a párkapcsolatra nézve, hiszen a „beszippantott” fél egész egyszerűen nincs jelen a kapcsolatban. Felmerül a kérdés, hogy mikortól tekinthető kórosnak mindez? Ugyanúgy, mint más szerfüggő szenvedélybetegségeknél:

  • – ha az illető elhanyagolja a munkáját és kapcsolatait (párkapcsolati kötelességeit is),
  • – ha nyugtalanná és rosszkedvűvé válik, amint csökkenteni vagy megvonni próbálja a szenvedélyt okozó viselkedést; egyszóval ha elveszítette a kontrollt, s mindez tartósan fennáll, akkor kórosnak tekinthető. A kóros mértékű netezés azonban csak kevesekre igaz, a legtöbb embernél hamar lecsendesül a szenvedély, és visszaáll az egyensúlyi állapot. Zoli esetében ez sajnos nem így történt….

Ha a párkapcsolati igények nem teljesülnek egy kapcsolatban, illetve ha olyan családi életciklusban vagyunk, amikor egyébként is kevés az együtt töltött idő lehetősége (pl. kisgyermeket nevelünk), akkor ne a net elé üljünk le minden este! A képernyőd jobb felső sarkában látsz egy kis x-et: nyomd meg tedd le az okostelefont/csukd le a laptop tetejét, most menj oda a párodhoz: fogd meg a kezét, nézz a szemébe, és kezdjetek el BESZÉLGETNI!

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*